A Művészetterápia középpontjában a szavak nélküli önkifejezés áll.
Sok embernek gondot okoz önmagáról, élethelyzetéről, vágyairól, lelki nehézségeiről beszélni. És valljuk be, legtöbbször nem is szívesen teszik, mert ezáltal sebezhetőnek, kevesebbnek érzik magukat. (Nyilván ez nem így van, de ennek az elfogadása, megértése egy hosszabb folyamat...)
A festészet, rajz az önkifejezésnek egy olyan módja, ami felszabadítóan hat ránk, valamint nagyon sok esetben sokkal könnyebben utat tör magának, mint a megfelelő szó.
Emlékszem, amikor a legnehezebb életkörülményben voltam és nem találtam a megoldást, a kiutat, senkit nem akartam terhelni a problémáimmal, mert hittem abban, hogy magamnak kell megoldanom (Téves képzet volt, most már tudom. Van az a helyzet, amikor segítséget kell kérni. És nem szégyen segítségért folyamodni!) tucatszámra kezdtem ontani magamból a festményeket. (Addig csak 1-2-t festettem, akkoriban volt, hogy naponta 2-3-at.) A lélek utat tör magának, felszínre hozza a mérgező dolgokat, hogy oldjuk meg, hogy foglalkozzunk vele. Pár év elteltével, amikor higgadtan tudtam visszatekinteni erre az időszakomra, akkor értettem meg, hogy a festés számomra az önkifejezés legkreatívabb formája lett. Szavak, érintések nélkül ölel magához, miközben elősegíti a lelki gyógyulásomat, sőt a személyiségem érettebbé formálásában is szerepet játszott. Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy ezt másoknak is meg kell tapasztalniuk. Egyfajta katartikus állapot ez, ahol felszabadulsz az addig lebilincselő érzéseidtől, félelmeidtől.
A művészetterápia célja mindig az aktuális érzelmeink, nehézségeink szimbolikus megjelenítése, valamint a tudatalattink előhívása a festményeinken, rajzainkon keresztül.
A művészet segítségével a felszínre kerülnek, majd az alkotásainkban megjelennek és feldolgozást nyernek.
Jó, ha tisztázzuk: nem, nincs szükség festői ismeretekre. Nem csak azok számára elérhető ez a lehetőség, akik kézügyességgel rendelkeznek, szépen rajzolnak! Ebben az esetben nem a művészi érték a mozgatórugója az alkotásunknak! Ennél sokkal nagyobb a tét... Érzelmi egyensúlyunk helyrebillentése...
A Művészetterápia középpontjában a szavak nélküli önkifejezés áll.
Sok embernek gondot okoz önmagáról, élethelyzetéről, vágyairól, lelki nehézségeiről beszélni. És valljuk be, legtöbbször nem is szívesen teszik, mert ezáltal sebezhetőnek, kevesebbnek érzik magukat. (Nyilván ez nem így van, de ennek az elfogadása, megértése egy hosszabb folyamat...)
A festészet, rajz az önkifejezésnek egy olyan módja, ami felszabadítóan hat ránk, valamint nagyon sok esetben sokkal könnyebben utat tör magának, mint a megfelelő szó.
Emlékszem, amikor a legnehezebb életkörülményben voltam és nem találtam a megoldást, a kiutat, senkit nem akartam terhelni a problémáimmal, mert hittem abban, hogy magamnak kell megoldanom (téves képzet volt, most már tudom. Van az a helyzet, amikor segítséget kell kérni. És nem szégyen segítségért folyamodni!) tucatszámra kezdtem ontani magamból a festményeket. (Addig csak 1-2-t festettem, akkoriban volt, hogy naponta 2-3-at.) A lélek utat tör magának, felszínre hozza a mérgező dolgokat, hogy oldjuk meg, hogy foglalkozzunk vele. Pár év elteltével, amikor higgadtan tudtam visszatekinteni erre az időszakomra, akkor értettem meg, hogy a festés számomra az önkifejezés legkreatív formája lett. Szavak, érintések nélkül ölel magához, miközben elősegíti a lelki gyógyulásomat, sőt a személyiségem érettebbé formálásában is szerepet játszott. Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy ezt másoknak is meg kell tapasztalniuk. Egyfajta katartikus állapot ez, ahol felszabadulsz az addig lebilincselő érzéseidtől, félelmeidtől.
A művészetterápia célja mindig az aktuális érzelmeink, nehézségeink szimbolikus megjelenítése, valamint a tudatalattink előhívása a festményeinken, rajzainkon keresztül.
A művészet segítségével a felszínre kerülnek, majd az alkotásainkban megjelennek és feldolgozást nyernek.
Jó, ha tisztázzuk: nem, nincs szükség festői ismeretekre. Nem csak azok számára elérhető ez a lehetőség, akik kézügyességgel rendelkeznek, szépen rajzolnak! Ebben az esetben nem a művészi érték a mozgatórugója az alkotásunknak! Ennél sokkal nagyobb a tét... Érzelmi egyensúlyunk helyrebillentése...