Néhány általam felállított igazság, amiben tényleg hiszek:

1. Sokkal értékesebb vagy annál, mint amit hajlamos vagy hinni önmagadról. Talán helyesen sejtem, hogy sokszor másokhoz hasonlítod önmagadat. Mások elért sikerei lebegnek a szemed előtt. Ne tedd ezt magaddal, hiszen képtelenség párhuzamot vonni saját magad és valaki más között. Te teljesen más vagy. Más adottságaid vannak, más céljaid. Egyedül önmagadhoz hasonlíthatod magad. Légy jobb, mint tegnap. Nézd meg, hol tartottál 1 évvel ezelőtt, ...és most hol tartasz. Ez legyen számodra a mérce.

2. Éld meg (főhajtással) a kritikusabb időszakokat is. Van, hogy másképp alakulnak a dolgok, mint ahogy elterveztük. De van lehetőségünk “újraírni a programot”. Csak hozzáállás kérdése, vesztes leszel-e...vagy megpróbálod újra. Talán ismered a mondást, hogy az a különbség a vesztesek és a győztesek között, hogy a győztesek felálltak, amikor elbuktak és újra megpróbálták... Ez egyben felelősség is: hirdetni, mi mellett állunk, példáként állni az emberek előtt.

3. Fontos, hogy legyen benned játékosság, kalandvágy. Ezt nagyon sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni. Hagyjuk elveszni a gyermeki énünket, pedig ettől válik igazán ízessé, élvezhetővé az életünk. Sok nevetés, játék, önfeledt életérzés, szerelem...

4. A szembejövő problémák (legalább is mi annak hisszük őket...én edzésként tekintek rájuk...) nem falakat emelnek elénk, csupán csak megvillantják a kontrasztot boldogság és nehézség között. Hogyan értékelnénk máskülönben a jót? Hogyan értékelnénk a fényt sötétség nélkül...? Ha tudatosak és alázatosak maradunk ezekben a helyzetekben is és tesszük a dolgunkat, lépésenként magunk mögött hagyjuk majd a nehéz időszakokat. Az ilyen időszakok után mindig jó következik...

5. Ha szeretettel és odafigyeléssel fordulunk valakihez..., megmutatja az igazi énét. Nem a felszínt, amit mindenki lát, hanem a “felszínes” csiszolt változatát: az érző, sebezhető, mégis csodaszép valóját. Én már nem a felszínre vagyok kíváncsi egy-egy embernél. Érdekelnek a mélységei, a magasságok, amiket megél. Nem azt szeretném látni, amit transzparensként hordoz maga előtt, amit mutatni szeretne..., hanem a tényleges csupasz valója. Amitől egyedi, amiben senki máshoz nem hasonlítható. Amilyennek Isten alkotta...